Gondolatok Papp Elek képeiről, munkásságáról

 

Papp Elek fotóművész sikere
 
Négy kategóriában is a világelsők között

Megjelent az Amerikai Fotográfusok Szövetsége (Photographic Society of America) hivatalos lapja, a PSA Journal 2012. októberi száma, amelyben ismertetik a világ fotóművészeinek a nemzetközi versenyek eredményei alapján készített minősítő összeállítását (Who‘s Who in Photography 2011).

Ebben Papp Elek rendkívül elismerő besorolást kapott, hiszen négy (!) kategóriában is bekerült a legjobbak közé: színes vetített képek, digitális képek, színes papírképek és fekete-fehér papírképek. Kategóriánként 700 fotóst nevez meg a felsorolás, ebből a „mezőnyből“ emelték ki a vezető 25-öt. Egyedüliként képviseli Magyarországot ebben az előkelő csoportban. Különösen értékes a helye a fekete-fehér papírképek toplistáján. Ezen őt csak Hong Kong fotósai előzik meg, tehát itt európai első is.

Ehhez a „világranghoz“ méltóak Papp Elek díjai, amelyeket 2012- ben kapott. Néhány ezek közül a teljesség igénye nélkül: PSA Medal Best of Show – Minneapolis - St. Paul Circuit 2012, USA; PSA Gold Medal - The 45th E.A. International Salon of Photography - Hong Kong; RPS Gold Medal - 21st GPC International Salon of Photography 2012 - Hong Kong; Best of Show - 12th NORGA - 2012 North Georgia Exhibition, Woodstock, USA; Best Portrait - PSA Exhibition 2012 - San Francisco, USA; Best of Humor - Northwest International Exhibition of Photography, Washington, USA; Best of Class Scenic Mono - Central Washington State Fair – Washington, USA; Best of Show - Central Washington State Fair – Washington, USA.

Papp Elek most hatodszor szerepel a „Top“ klasszifikációban. Tehetsége jogos reményt ad arra, hogy megőrzi kivívott helyét a világ legjobbjai között.

Dr. Koltói Ádám

 

A HUNGART Alkotói Ösztöndíj megítéléséhez írt laudáció
 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Papp Elek fotóművész munkásságának elismerésével egy régi sikertörténet folytatódik. Volt ugyanis a két világégés között egy időszak, a "boldog békeidők"-ként szokták jogos nosztalgiával emlegetni, amikor a magyar fotóművészet és fotóművészek sikereitől volt hangos a világ. A varázslatot úgy nevezték, hogy magyaros stílus. Egy-egy jeles képviselője néhány év alatt száz körüli nemzetközi aranyérmet nyert. Az ő hagyományaikat folytatja jeles fiatal művészünk Papp Elek. Mit kell neki ehhez tudni? A válasz bonyolultnak tűnik, mégis egyetlen szóban összefoglalható: Mindent! A fény hangsúlyoz, jellemez, kiemel, szólt az aranyszabály. Vagyis a képalkotásban a fényvezetés, a kompozíció, a térábrázolás, a képszerkesztés szabályainak ismerete, anyagszerű ábrázolási mód. Egyszerűsítve, a tökéletes mesterségbeli tudást kell ötvözni az alkotói tisztességgel. Ez utóbbi különös szigorral elvárt. Mindezt megtaláltuk Papp Elek fotóművész munkáiban. Nem voltunk elfogultak, ezt igazolják hazai és nemzetközi eredményei, 25 országban 196 díj. Hittel és meggyőződéssel szeretném szeretetükbe ajánlani a szerény fiatal művészt.

Chochol Károly
HUNGART alelnök

Budapest, 2008. december 4.

 

 Exkluzív interjú Papp Elek fotográfussal
 

 Az interjú PDF formátumban letölthető.

 

 Kulturális diplomáciánk önzetlen támogatója
 
   Napjainkban a technológiai fejlődés hatására és a digitális fotózás korában ugrásszerűen megnőtt a fotóművészettel foglalkozók száma. A vizuális kultúra erőteljes elterjedése sokakat késztet vélt vagy valós művészi hajlamaik kipróbálására. A nemzetközi fotóművészeti megmérettetés szakmai fórumai azonban változatlanul a művészi felkészültséget, a minőségi tudást és a tálentumot honorálják, segítve ezzel a művészetek iránt érdeklődő hozzám hasonló laikus szemlélődők jobb eligazodását.

   Papp Elek fotóművész a szakmai tudás és a mesterfogások olyan arzenáljával érkezett, hogy röpke 4-5 év alatt szinte berobbant a magyar és a nemzetközi fotóművészetbe. Teljesítménye lenyűgöző és egy egész művészi életútnak is becsületére válna, hiszen a negyvenes éveiben járó fiatal művész zsűrízett művészfotóival 2002 óta eddig 41 ország 343 kollektív kiállításán vett rész, tehetségét 25 országban 148 díjjal ismerték el (és ez a lista napjainkban is tovább gyarapszik). Ezek után az sem véletlen, hogy a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége 2005 után 2006-ban is neki ítélte az ÉV FOTOGRÁFUSA díjat, az Amerikai Fotográfusok Szövetsége pedig felkérte a PSA tagságra. A PSA Journal a "Who's Who in photography 2005" statisztikájában a nevét már a L.M.O. TOP 20 között jegyzi a világon.

   A Nagykőrösön született fotóművész eredeti szakmái szerint mérnök, tanár, diplomás optometrista és kontaktológus, akinek a véletlen személyes találkozásunk hozta első mexikói bemutatkozási lehetőségét. A magyar kultúra latin-amerikai megismertetéséért az elmúlt másfél évtizedben sokat tevő mexikóvárosi nagykövetség diplomatájaként magam is szorgalmaztam önálló bemutatkozását. Nagyon nagy sikere volt 2004-ben a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének 30. évfordulója alkalmából "Mester és tanítványa: Tóth István és Papp Elek" címmel rendezett közös fotókiállításuknak is. A háromhetes mexikói látogatása művészi élményeinek több pillanata is visszaköszön ebben a fotóalbumban, melyekkel kapcsolatosan kicsit nagyképűen egyfajta "társszerzői" minőséget vindikálhatok magamnak (felejthetetlen fotó-vadászatban volt ugyanis részem Mexikóváros és Guadalajara között, ahol az 500 km utat a szokásos 5 helyett 10 óra alatt sikerült megtennünk).

   Mitől mások, mitől eredetiek Papp Elek munkái? A mexikói kiállításain gyakran töprengtem ezen a kérdésen, elnézegetve egy teljesen más kultúra képviselőinek osztatlan lelkesedését a fotói iránt. Azt hiszem a legnagyobb vonzerőt képeinek mondanivalója jelenti, "emberközpontú világot teremt magának és maga körül, ami társadalomábrázolásként is felfogható, feketén-fehéren" - fogalmazza meg ezt saját szavaival. Művészi hitvallása, hogy "minden képnek kell legyen mondanivalója, üzenete a tartalom, a forma és a technika szentháromságának jegyében, ahol a formavilág és a technikai kidolgozás a tartalmat kell, hogy erősítse." Engem személy szerint először a színes fotói érintettek meg, a témák változatossága és a "látás élessége", amiről azonnal a szakmájára asszociáltam. A klasszikus fotóművészet szigorú törvényei alapján alkot, aminek közös nyelve általában a fekete-fehér, de "ha a színharmóniát is fontosnak érzem, akkor a színeket is segítségül hívom" - emeli ki a művész.
   Nagykövetségeink politikai és gazdasági feladataik mellett a kulturális diplomácia egyfajta végvárai is, különösen a világ távoli országaiban. A minisztériumok korlátozott anyagi lehetőségeinek időszakában ritkán adatik meg az a lehetőség, hogy a kortárs magyar képzőművészet nemzetközileg is elismert alkotásait bemutathassuk Latin Amerikában. Éppen ezért nagy tisztelettel adózom azon alkotóműhelyeknek és művészeknek, akik Papp Elek fotóművészhez hasonlóan önzetlenül segítették nagykövetségeink kulturális tevékenységét az elmúlt években. 

Dr. Pólyi Csaba
nagykövet,
címzetes főiskolai tanár

 

 Jó szemmel nézi az embert
 
   Talán furcsállják, hogy Papp Eleket nem a művészete, hanem a hivatása felől közelítem meg, de nem teszek kerülőt, hiszen mindkettőnek humán eszköze a szem. Mondhatnám: egyik szeme a hivatásán, a másik a művészetén. Nyitott szemmel jár a világban, lelki szemeivel is lát, megakad a szeme az emberen, az emberin, s a szem szívének tanácsa. Figyeljék meg, mennyire emberit kifejező és Papp Elekre jellemző "szem" szavunk jelentéstörténete. Kezdetben azt is jelentette, hogy "arc", s a "szem"-ből keletkezett a "személy". Így jutunk el az ő művészetének legfőbb ihletőjéhez, tárgyához, céljához: az emberhez. Akit ő szeme fényének tart, s szemérmesen szeret...

   Emberközpontú művészet az övé. Emberkép minden kép. Emberarcú nemcsak a figurális, hanem a tárgyat, tájat ábrázoló is. Minden alkotása alá odaírhatnánk: Ecce homo! Íme az ember! Törekvése, hitvallása nem csak művészi erény, humanista tett is. A modern társadalmak, a politikai eszmegyárak maréknyi masszának tekintik az embert. Papp Elek viszont szentül hiszi, hogy minden ember külön világ, "egyedüli példány", a hajszos érdekáradatban szellemsziget, lélekliget. őt keresi, őt találja meg, őt hozza elénk. Az arc-kép élet-kép, az arc-rajz élet-rajz. Ez őszinte azonosulás, ez - Arany János kifejezésével - "lelkemből lelkezett" emberlátás.
   Akkor is az ember a "főszereplő", ha nem látjuk a képen, mert tájat mutat. A tájkép - jelkép, emberi érzések kifejezője. Ezt az alkotói módszert a táj, a tárgy emberiesítésének, átlelkesítésének nevezzük. Például egy József Attila- szóképben: "...egy kis faldarab/ azon tűnődik, hulljon-e.' Vajda János tájképében: 'Itt az ég a földet éri,/ Tán szerelme csókját kéri..."    A külső táj - belső táj, a gondolat és az érzelem tárgyiasulása. Papp Elek két képe szembe is állítható egymással: lefelé, a földbe kapaszkodó gyökér és fölfelé, az égbe törő toronyépület, az előző talán a lét erős állandósága, az utóbbi a szárnyaló változás, múlt és jövő, hagyomány és megújulás - mindezt jelentheti. 

   Mindezek után mondhatnák azt, hogy a szavak rezonanciája, echója ez. Vagy ikerszók, nem grammatikai, hanem művészetelméleti értelemben. Kiről szóltam eddig? Papp Elekről? Is. Meg - Tóth Istvánról is. Mester és tanítványa. Illetve e kötetben: a tanítvány és mestere.
   Különös kapcsolat az övék. Szellemi, művészi atya, fiú és a képekben megjelenő "szentlélek". 
   Felidézek egy találkozást. Papp Elek üzletében-műhelyében beszélgettünk hárman: a két fotóművész és én. Figyeltem válaszaikat, gesztusaikat. Amikor "Pista bácsi" szólt, Elek szemében a felcsillanó fény mondott igent, amikor Elek szőtte szerény szavait, a nagy művész bólintott egyetértően. Én azt firtattam - többször is hegyezve a kérdést -, hogy az ifjabbik, Elek miért nem keres más egyéni utat. Az űrsiklónak is le kell válnia a hordozórakétáról, hogy ráállhasson saját pályájára, Petőfi és Arany követői azért nem váltak naggyá, mert nem tudtak kilépni eszményképük fölnevelő hatása alól. Tóth István és Papp Elek együttműködése, együttlélegzése rendhagyó.
   Mégis természetes, mert úgy tartoznak össze, mint a forrás és a folyó; más, mégis ugyanaz. A metaforák képi nyelvén: teremtő anyaföld és termő búzamező; fölnevelő fészek és szélszárnyú madár; Nap és az ő sugara...
   A művészet evolúciója szerint: a példától példátlanná válás a folytatást jelenti, miként Jókai után Mikszáth, Bartók után Kodály - s a kortársi kapcsolatban Van Gogh és Gauguin... 
   A dialektika ellentmondó mégis-igazsága alapján: minél inkább (kell) távolodni, annál inkább (hűen) közeledni... Ahogyan Tóth István mondta: "Papp Elek Tóth István. Fekete-fehért alkotó, fényt vezető, fényíró." S ahogyan Papp Elek fogalmazott: "Ez az út nyílegyenes, erről letérni nem szabad. Változhat a világ, de művészetünk vezérlője, az ember - az érző, gondolkodó - mindig ember marad." 

   Többször beszélgettem Papp Elekkel, sokszor megnéztem képeit. Megpróbálom a katarzis élményét összefoglalni, emberségének és művészetének esszenciáját megfogalmazni - egyetlen szóban. Ez - véleményem szerint - a harmónia. Harmónia, ahogyan az ókori görögök látták: összhang a belső rend és a külső hatás között. Kiegészítem ezt a harmónia Papp Elek-i szinonimáival: nyugalom, derű, bölcsesség, szeretet, tisztaság.
   Nem vagyok lélekkutató, csak kíváncsi e kiváló személyiségjegyek forrásaira. Ilyeneket vélek: a nagy hagyományú család ember- és hivatásszeretete, az elszánt és céltudatos munkavégzés és az istenadta tehetség. 
   S mindez Papp Eleket nagy művésszé "emberiesítette" és nagy emberré "művésziesítette". Ennek lényegét egy irodalmi emlékkel világítom meg. 
   Kosztolányi Dezső 1932 októberében egy kis esszét írt a Pesti Hírlapba. Témája a művészi szépség. Egy kép előtt valaki megjegyezte: Szép! Szép - ismételte a költő, majd töprengeni kezdett: De miért szép? S ezt a tűnődést folytatom én is. Hisz a kép csak holt anyag, keretbe zárt merevség. Ám elevenné válik: hatni kezd. A statikus mű érzelmi-szellemi mozgásokat indít el a szemlélőben. Ennek előidézője két erőforrás - egy emberben: a morál, szűkebben az igazság, illetve az esztétikum, a szépség. Összekapcsolódik ez a két fogalom (élmény), s elindítja a benső(séges) folyamatot: ami igaz, az szép, s ami szép, az jó is. (Mert ugye a szép idő jó idő is, a szép remény jó remény...)
   Ez az igazi emberi mű!
   "Ember! Hittel hiszek tebenned./ Ember! Utód az Isten örökén!"

Dr. Koltói Ádám